Mitől jó egy mesekönyv? Interjú Vadadi Adriennel

Két gyönyörű gyermek édesanyjaként Vadadi Adrienn napjaink egyik legismertebb meseírója. Már első meséskönyvével (Leszel a barátom? - ovis mesék) belopta magát az olvasók szívébe. Régi álmunk vált valóra, amikor pár napja személyesen is ellátogatott hozzánk, és egy kicsit jobban megismerhettük azt a mesés világot, melyben mindennapjait éli.

Egy ilyen ismert meseíróval kapcsolatban, mint amilyen te is vagy, talán az egyik legizgalmasabb kérdés: hogyan váltál meseíróvá?

Amikor óvónő voltam Szegeden, volt a csoportomban egy kislány: Lea, a későbbi ovis mesém főszerepelője. Nagyon szeretett volna barátokat, de neki valahogy nehezen ment a barátkozás. Arra gondoltam, hogy írok neki egy mesét, amiben ő a főszereplő úgy, hogy ez a mese ott játszódik az óvodában, azokkal a gyerekekkel, akik tényleg oda járnak. A történetben pedig Leának nagyon sok barátja van és az óvónéni csak rá számíthat. Aznap este meg is írtam a történetet. Másnap a meseolvasás elején Lea még mit sem sejtve feküdt és hallgatta a történetet. Ahogy haladt tovább a mese, Lea kihúzta magát és csillogó szemekkel, büszkén nézett körbe a többiekre. Így tehát miatta írtam meg az első mesém, ami után persze a többi gyerek is jelezte, hogy szeretnének még ilyen meséket, és így jött a többi ovis mesém egymás után. Mindig, amikor történt valami az oviban, arról aznap este írtam egy mesét, amit másnap felolvastam a kicsiknek.

Amikor várandós lettem a második kislányommal, 3 éves koráig otthon maradtam vele. Ekkor már megjelent az első könyvem, ami szerencsére nagy siker lett, ráadásul a másodikat is megírtam már, így egyértelműen látszott, hogy ez az az út, amit járni szeretnék. 
Nekem mindig is nagy kérdés volt akkoriban, hogy hogyan fogok tudni mesét írni, ha már nem vagyok óvónő, és nincsenek nap mint nap friss tapasztalataim az ovisoktól. Így amikor mondjuk egy új ovis mesén dolgozom, akkor van, hogy bemegyek az óvodába és ott töltök egy délelőttöt. És csak figyelek. 
Író-olvasó eseményeken is találkozom gyerekekkel. Mesélek nekik, játszom velük, az ölembe ülnek, mosolygunk, megöleljük egymást és ez teljesen feltölt.

Belekukkantottál már az iskolások világába is. A jövőben szeretnél inkább ebbe az irányba gondolkozni, vagy visszatérsz az ovisokhoz?

Nekem nagyon sokat segít a meseírásban, hogy ovisok között töltöttem 15 évet. Azt hiszem én nem is tudok másnak írni, csak az ovis korosztálynak, merthogy őket ismerem. Lelkileg ragaszkodom ahhoz, hogy akit megszólítok a meséimmel, azt ismerjem annyira, hogy pontosan tudjam, hogy kinek is írok. Az Alma utca 22. vagy a Nyomás a suliba!, amikre most azt mondjuk, hogy iskolás mesék, pont jó példák arra, hogy egy 8 éves körüli gyerek még közel áll az óvodához. Igaz, hozzájuk már lehet egy kicsit felnőttesebben, vagy lazábban szólni.

Hogy telik egy átlagos napod?

Ami nagyon sokat változott az ovis időszak óta, hogy most egyedül vagyok az írói folyamattal, míg óvónőként társaságban voltam nap mint nap - leginkább a gyerekek társaságában. Nekem nagyon sokáig kérdés volt, hogy milyen érzés lesz így mesét írni?
Mostanában tehát úgy néz ki egy napom, hogy reggel elviszem a kicsit oviba, kiürül a lakás, csend van és leülök írni. Próbálok minden nap valahogyan az írással foglalkozni. Nekem az is ennek számít, ha azon gondolkozom, hogy legközelebb miről fogok írni. Ezt pedig szerencsére bármikor lehet - akár kutyasétáltatás közben is.

Hogyan szeretsz leginkább írni? Kint a szabadban, vagy inkább bent a szobában? Egy forró tea mellett? Teljes csendben, vagy szól hallkan a zene?

Leginkább csendre és nyugalomra van szükségem. A legelső könyvem például éjszaka írtam, amikor a kislányom még kicsi volt, így nem is tudtam volna máshogy. Az a technikám egyébként, hogy írás előtt vagy után mindenképp sétálok egyet a természetben. Ebben nagyon szerencsés vagyok egyébként, hiszen az erdő szélén lakunk.

Mindannyiunknak nagyon tetszik az első köteted címe, a Leszel a barátom?. Elárulod nekünk, honnan jött?

Általában amikor leülök írni, már a fejemben van a sztori, és így azonnal meg is tudom adni a címét. A Leszel a barátom? címével azonban máshogy történt. Már megvolt az összes mese, és már ment volna a nyomdába a kötet, de egyszerűen nem találtam meg a megfelelő címet. Valamiért mindenképp bele akartam csempészni az "óvoda" szót. De milyen óvoda legyen? Mi az, ami pozitív érzelmeket kelt? Például a piros szín. A pirosat mindenki szereti - legyen Piros Óvoda? De valahogy ez sem tetszett igazán. És ekkor a kiadótól jött az ötlet, hogy az egyik mesém címe a kötetben a Leszel a barátom? - miért ne lehetne ez a kötet címe is. Nagyon megtetszett az ötlet, így emellett maradtam.

Szívesen elolvasnád te is Vadadi Adrienn Leszel a barátom? című könyvét?
Webáruházunkban most 20% kedvezménnyel szerezheted be. 

Van olyan meséd, ami nem került napvilágra?

Szerencsém van a Pozsonyi Pagony szerkesztőségével, mivel közel állnak egymáshoz az elképzeléseink. Általában minden mesém szeretik, volt azonban egy pár epizódos történetem két hörcsögről, ami nem nyerte el a tetszésüket, és így azóta is ott lapul a fiókomban. Lehet egyszer napvilágot lát majd, vagy felhasználom valahogyan. Ezt még nem tudom. Viszont én nagyon jól szórakoztam rajta, szóval mindenképp egy szép emlék.

Szoktad tesztelni a meséid a családod, barátaid körében?

Régebben a nagylányomnak olvastam el a meséim. Olyan is volt például, hogy nem tudtam befejezni, kellett az ihlet vagy egy záró gondolat és akkor az ő véleményét kértem ki. Ő pedig mindig nagyon szívesen hallgatta a meséim. Nekem csak a reakcióit kellett figyelnem: például azt, hogy ott, ahol van egy humor, felnevet-e?

Minden gyereknek vannak olyan meséi, amiket jobban szeret a többinél. Neked melyik volt a kedvenc meséd gyerekkorodban?

Apukám mesélt nagyon sokat nekem, néha estimeseként, néha csak úgy séta közben. Emlékszem, a meséi mindig katicákról szóltak. Ezeket a katica-meséket ő találta ki és a szereplő katicák mi voltunk: ő meg én. Ezek valóságos mesék voltak, igazából pont olyanok, mint amilyeneket én is írok. Én ezeket a meséket szerettem a legjobban.

Ma már nagyon sok mese közül választhatnak a szülők. Szerinted mitől jó egy mese? Mit tudnál ajánlani a szülőknek?

Egyrészről nagyon fontos, hogy a nyelvezete befogadható legyen a kicsik számára is. Nagyon nehéz ugyanis, amikor minden második mondatnál meg kell állni és megmagyarázni egy szót. Ugyanakkor jó, ha egy mesében 2-3 olyan kifejezés van, ami új a gyerekek számára, hiszen így fejlődik a szókincsük.
Én úgy gondolom azonban, hogy a legfontosabb mégis az, hogy aki olvassa, tehát  a szülő tudjon azonosulni a mesével. Ha olyan történetet kell olvasnom, ami nagyon távol áll tőlem, akkor azt nem is tudom olyan átéléssel mesélni. Szóval ha van idő és lehetőség rá, akkor a vásárlás előtt mindenképp érdemes beleolvasni egy-egy mesébe, hogy kiderüljön, mi szülők tudunk-e azonosulni a mese stílusával és a történésekkel.

Most már elárulhatjuk, hogy van egy közös titkunk is....

Igen! De ez legyen inkább a Liliput Játékvilág vásárlóinak a karácsonyi ajándéka! :)