Milyen játék a jó ajándék?

Milyen játék a jó ajándék? Érthetően összefoglaljuk a gyerek játékfejlődését, hogy ne a fölöslegesen porosodó játékhalmot növeld, hanem igazi, sokat használt játékot tudj választani gyermekednek. 

Unikornisos zoknik, kiscipők, cicafüles sapka, édességek? Mindannyian tapasztaljuk, hogy ha a rajzfilmfigurák vagy más cukiságok ideig-óráig le is kötik a figyelmüket, és a csokikákat is gyorsan eltüntetik, a gyerekek igazából csak a játékot tekintik ajándéknak. Ugyanakkor a játékok mégis igen gyakran végzik a sarokban porosodva, mert a gyerek 1-2 használat után rájuk sem néz többet. Hogyan tudnánk megelőzni, hogy a nagy nap után egy 101. plüsi, vagy társas porosodjék a sarokban?

Cikkünk megmutatja, hogyan tudunk olyan játékot vásárolni, amellyel a gyerek szívesen játszik, és amely fejleszti a képességeit. Ebben a bejegyzésben a játék pszichológiájáról, a gyermek játékfejlődéséről lesz szó.

Miért játszik a gyermek?

A gyermek játékát minden életkorban más motiválja. Alapvetően mégis az öröm, a tapasztalatszerzés az, amiért a gyerek játszik. Ezt az örömöt elsősorban a felfedezésben, képességeinek működtetésében, a ritmikus tevékenységekben (a kiságy építőkockával való ütögetésétől a mondókázásig) az alkotásban, a mintakövetésben és utánzásban keresi a gyerek.

A játék másik fontos funkciója a feszültség levezetése, az indulatok elhárítása, kiélése olyan módon, amiért nem jár büntetés. Különösen az agresszió, a frusztráció olyan késztetés, amelynek kiélésére egy gyereknek a játékon, a sporton vagy a rajzoláson-festésen túl nem nagyon van büntetésmentes módja.

Ha mondjuk a gyermek szerint az óvónéni nem figyel rá, hanem inkább az új kisfiúval játszik, nemigen fejezheti ki nyíltan a haragját, de ha egy szerepjáték során az egyik baba kap egy nagyobb pofont, mert „rossz” volt, vagy ha legyőzi az új fiút futásban vagy épp társasban, és ennek nyíltan örül, akkor ezért nem jár semmilyen büntetés.

A legkisebb gyerekek játékai  

A legkisebbek mindent szeretnének megérinteni, megfogni, kézben tartani, forgatni, eldobni… E gyakorlójátékok során az egyik motivációjuk, hogy kiderítik, mi mindent lehet csinálni egy-két tárggyal: összeütögetni, egymásba dugni, tolni-húzni őket stb. Ezt a gyermekpszichológusok funkcióörömnek nevezik. Játék közben természetesen tapasztalatot is szereznek az egyes tárgyak anyagáról, felszínéről, súlyáról, keménységéről, ízéről és más tulajdonságairól. Másik örömforrás az úgynevezett énhatékonyság: a gyereket ugyanis az is boldoggá teszi, hogy a játék során ő maga tesz meg dolgokat, ő tud manipulálni a tárgyakkal. 

Játékok az óvodáskor előtt, játékok az óvodáskorban 

Az óvodáskorúak játékaiban nemcsak bonyolultabbak, de sok új dimenzió (például az alkotás, a másokkal együttjátszás, a szabályok stb.) is megjelenik bennük. A gyermekek sok új készségre tesznek szert (a nagymozgások vagy épp a finommotorika terén), amelyeket gyakorolnak és fejlesztenek a játék során. Az óvodások játékainak előkészítése azonban korábban kezdődik, ezért nem érdemes teljesen külön kezelni őket.

Építőjátékok 

A játékfejlődés következő lépése, amikor az 1-1,5 éves gyerek egy lépéssel előrelép a felderítésben, és a manipulálás mellett elkezd konstruálni, összerakni. Természetesen nem rögtön egy LEGO csodapalotára gondolunk, de az egyszerű építőjátékoktól a tényleg összetett finommozgásokat igénylő, bonyolult szerkezetekig vezető hosszú út itt kezdődik el.

Együttlét a játékban

Ami az együttjátszást illeti, a gyermekek az óvodáskor elején még ritkán játszanak a szó szoros értelmében vett közös játékot, inkább ugyanazt játsszák egymás mellett, mondjuk egymáshoz közel ülve kisautókat tologatnak. Az együttmozgás már bonyolultabb formája az együttlétnek: ekkor azt látjuk, hogy egyik gyerek feláll és forogni kezd vagy épp ugrik egyet, mire mások is felállnak, és utánozzák, míg végül egész sokat forognak vagy épp ugranak együtt… Az együttjátszás tulajdonképpeni első formája az összedolgozás: például a gyerekek közösen, a feladatokat elosztva homokvárat vagy kockákból tornyot építenek.

Szerepjátékok 

Ez az életkor a szerepjátékok kezdete is. A szerepjátékok társadalmi szerepek leképezései, de természetesen nem kell rögtön bonyolult szerepekre gondolnunk. A korai szerepjátékokban a gyerekek csupán utánozzák a felnőtteket, manipulálnak egy-egy tárggyal, például megpróbálják belegyömöszölni a cumit a baba szájába, vagy megkaparintják a körömvágót, és lenyírják vele a baba körmét.

Óvodáskorban a gyermekek szerepjátéka természetesen továbbfejlődik: ekkor inkább a tárgy van a középpontban, az sugallja a szerepet. Akinél például kisautó van, sofőr lesz, akinél baba, az orvos vagy nővérke, akinél labda, focista. A nagycsoportosoknál viszont egy további lépést tesznek: röviden összefoglalva, náluk inkább a szerep irányít. Ugyanakkor a helyzet bonyolultabb: az igaz, hogy aki sofőr, az megkeresi a kisautót, az orvos fehér köpenyt, lázmérőt keres, de ez még nem elég. A társaknak is el kell fogadniuk a játék lényegét, szerepet kell vállalniuk benne (szükség van utasokra, betegekre is). Ehhez viszont kellenek olyan szabályok, szerepsémák, amelyekhez mindenki tartja magát, különben nem működik a játék. 

Szabályjátékok 

Ezzel párhuzamosan a gyermekek a szabályjátékok iránt is érdeklődni kezdenek: ilyenek a társasjátékok, vagy a főképpen az óvodákban életben tartott dalos- és körjátékok is. A társasjátékok nemcsak az olyan szociális készségeket fejlesztik, mint a szabálykövetés vagy éppen a kudarc elviselése, hanem fajtájuktól függően a finommotorikát, a stratégiai képességeket, a logikai képességeket vagy épp a memóriát is.

Következő cikkünkben konkrét tanácsokat adunk azzal kapcsolatban, hogy az egyes játékfejlődési stádiumokban milyen játékot válasszunk gyermekünknek!