Leo fodrászhoz megy
Ismét egy remek játék, elsősorban gyerekeknek. Ugyan nem nyerte meg az év gyerek játéka címet 2016-ban, de a 3 végső jelölt közé befért, azt gondolom, hogy nem érdemtelenül. Lássuk mit is kapunk a színes dobozba csomagolva.
A tartozékok nagyon jó minőségűek, strapabírók és szépek is, de ez már elvárható manapság egy díjazásra jelölt játéktól. Ötletes sörényes oroszlánfej „kirakó” a fordulók számlálásához, egy óra a játék sajátos időméréséhez (csak 12 óra egy nap, ne ezzel tanítsuk meg gyermekeinknek az idő múlását :) ), lapkák tömkelege különböző színekben, Leo az oroszlán, és végül egy pakli kártya.
A mechanikája számomra kellemes meglepetés volt, nevezhetnénk kooperatív memória játéknak. A lefordított lapkákból ösvényt állítunk össze Leo házától a fodrászáig, ahol Bobó, a majom alkot. Majd egy nagyon egyszerű szabály mentén kártyákat játszunk ki, amelyek mindegyike 1-től 5-ig számozott és 5 színben pompázik. A kártyákon található számokkal léphetünk a lapkákon. Amennyiben a kártya háttérszíne megegyezik a lapka színével, vagy speciális irányjelzős táblára lépünk, örülünk, mert nem kell az óramutatót tovább tekerni, nem telik az idő. Viszont amennyiben eltérő a felfordított lapka színe a kijátszott kártyáétól, könyörtelenül elindul az óra mutatója körbe-körbe a lapkák sarkában található egységnyi idővel, és sajnos naponta csak 12 óránk van Bobó-hoz érni. Ráadásként minden nap végén egy rövidke memorizálás után visszafordítjuk a lapkákat képpel lefelé, és Leó újból elindulhat Bobó felé, amíg teljesen meg nem nő a sörénye (ekkor természetesen elvesztettük a játékot :) ).
A csavar az együttműködés elemnél található, ugyanis a játék során bármikor beszélhetünk egymással, ki hogyan emlékszik, merre, milyen színű lapokat fordítottunk már fel. Dönteni természetesen a soron lévő játékos fog, de igyekezhetünk meggyőzni a saját igazunkról. Vicces tud lenni, amikor valaki nagyon biztos a dolgában, aztán kiderül, hogy tévesen bíztunk meg benne. :) Kisebb gyerekekkel az alapjáték során akár felfedett kártyákkal is lehet játszani, amúgy sincsen nagy jelentősége a kártyák titokban tartásának, hiszen nem egymás ellen játszunk.
Játszottam gyerekekkel, felnőttekkel vegyesen, minden formában jó kis szórakozás. Memória és kooperáció végtelenül egyszerű szabályokkal, nagyon rövid idő alatt. A memória vonal nagyon jól működik, változatosabb, mint a klasszikus memória játékok, ráadásul attól függően, hogy milyen ösvényt alakítunk ki, kicsit nehezíthetünk, avagy könnyíthetünk a lapkák beazonosíthatóságán (egy egyenesen futó ösvény esetében kevesebb a viszonyítási pont, mint mondjuk 2-3 kanyart tartalmazónál). A kooperációnál természetesen fennáll a veszélye az „alfa” problémának (valaki átveszi az irányítást a többiek felett), de erre is van egy ügyes kis szabályvariáció, miszerint csak akkor lehet beszélgetni egymással, amikor oroszlánunk egy papagájjal találkozik a lapkafelfordítás során, minden más esetben néma csöndben halad a játék és tehetetlenül bízunk játékostársaink kiváló emlékezőtehetségében (így azért kicsit nagyobb kihívás elé leszünk állítva).
Egyetlen apró hátrány, hogy szerencsés esetben szinte teljesen véletlenszerűen is lehet nyerni. Viszont kárpótlásul nagyon gyorsan vége egy játéknak, ezért hamar jöhet a következő.